Beköszöntött az ősz naptárilag és időjárásilag is. Nagy
változások sok téren, de mégis valamiért szeretem. Van benne valami nagyon nagy
élet, talán a színes falevelek miatt, vagy éppen a fák koronáján megbúvó
napsugarak varázsa ejt rabul ilyenkor. Ilyenkor hálásak lehetünk mindazért, amink
van, s azokért a finomságokért, amivel a természet megajándékoz minket.
A nyár búcsúzása az ősz. Változás, amit nem mindannyian
szeretünk, de mégis el kell fogadnunk és alkalmazkodnunk kell hozzá. Újra meg
kell szoknunk a hűvös reggeleket és estéket, a korai sötétedést és azt is,
hogy melegebben kell már öltözködnünk. Mégis van sok kedvelni való az őszben: a
sok finom gyümölcsön kívül ott vannak a meghitt, hűvös esték, egy-egy bögre
meleg teával bevackolni egy pokróc alá és nagyokat beszélgetni; hosszú sétákat
tenni a színes falevéltengerben; ott vannak az ünnepek, a lecsendesedett
érzelmek, világmegváltó gondolatok születése és még sorolhatnám. Színes az élet
ilyenkor is. Nem nehéz megtalálni benne a szépet. Szeretek az erdőben
bolyongani ebben az évszakban is, a rengeteg szín, illat és a növények, az
állatok mindig lenyűgöznek.
Kislányként iskola után nagyon szerettem hosszú sétákat
tenni hazafelé és ősszel mindig csodálattal néztem az egyik ház kertjét, ahol egy
lefedett kúton minden egyes nap újabb és szebb gyümölcsök-szőlő, alma, körte-
voltak kipakolva csak úgy, szemet gyönyörködtetni. Hihetetlen összhangban volt
minden, pár percre mindig megálltam és bámultam be a kapun. Olyan mesebeli
házikó volt és egy elvarázsolt kert. Megnyugtatott a látvány, jól éreztem magam.
Emlékszem, hogy az egyik alkalommal azt mondtam a húgomnak: Egyszer nekem
is lesz egy ilyen házam. Szerettem eljátszani ezzel a gondolattal mindig,
amikor arra jártam. A fantáziám utaztatott…
Az ősznek is, mint minden évszaknak meg van a maga szépsége.
Érzelmileg is nagy változás ez. A tavasszal és nyáron összegyűjtött emlékek és
érzések leülepednek bennünk. Több időnk van átgondolni az életünket, átvenni a
mögöttünk és az előttünk álló utat, s újra megkérdezni magunktól: merre is
tartunk most? Lehet új terveket szőni, valami újba belefogni, s elmélyedni
magunkban. Nincs értelme állandóan aggódni a jövőnk miatt, a múlt miatt pláne.
Annak már vége, nem lehet változtatni rajta. Abból csak tanulni tudsz. A jelen
az, ahol élned kell és általa megteremtened a jövőd. Ha főleg csak a
félelmeinkre és a hiányainkra összpontosítunk, akkor nem élünk, elillan az a
pillanat, amit pozitívabban is kihasználhatnánk. Ha egész életünkben a
boldogságra vágyunk és ennek elérése érdekében semmit sem teszünk, ne is várjuk,
hogy az élet csak úgy odatolja elénk! Mindig fel kell állni, tovább kell menni!
Nem másokért, csakis magadért! Te vagy a legnagyobb értéke saját magadnak! Ha
tudod már, hogy mire vágysz, s mit akarsz elérni, cselekedj és indulj el az
álmaid felé!
Sokszor olvasom már hétfőnként is, de a hét első
napjaiban mindenképpen azt, hogy de jó lenne, ha már péntek lenne. Még ha néha én
is erről ábrándozok, nem értem az ilyen embereket. Minden napnak kellene valami
értelmet adniuk, belecsempészni valamit, amit szívesen csinálnak, hogy meg
legyen a hétköznapoknak is a varázsa, a meghittsége. Lehet az egy séta, sport,
találkozó a barátokkal, egy film megnézése összebújva a pároddal, egy finom
vacsora elkészítése, vagy egy jó könyv olvasása. Egy jutalom önmagunknak az egész napi robot után. Csak mert ezt megérdemeljük. Nem jó az egyhangúság, a
szürkeség, mert mindez depresszióssá tesz és ősszel, valamint télen ez
egyébként is divatszámba megy. Ilyenkor megszaporodnak a lelki problémás
emberek, amire a ködös, komor időjárás csak rátesz. De ha minden napba
belecsempészünk valami apróságot, ami kikapcsol, ami jó kedvre derít, akkor
sikerülhet a hétköznapok gondjaitól megszabadulnunk egy kis időre.
Ebben az évszakban születtem. Talán ez is az egyik oka
annak, hogy ennyire közel áll hozzám. Ilyenkor mindig átértékelem a mögöttem
álló időt, s új életet kezdek. Idén újabb hetedik év zárul, sokadikiksz napján J Egy korszaknak vége, s
átlépés valami ismeretlenbe. Az élet több területén is változások előtt állok,
hazudnék, ha arról próbálnék meggyőzni bárkit, hogy nincs bennem félelem. Mert bizony van, nem is kevés, de próbálom
visszafojtani, amikor csak tudom. Rengeteg kérdés van bennem, tervek, álmok, és
remények. Valami mindig történik, ami arról győz meg, hogy nem szabad feladnom,
addig kell mennem, amíg sikerrel járok, legyen az bármi. Legutóbb egy tenyérjós,
71 éves néni keltett bennem új reményeket a jövőmet illetően. Soha nem felejtem
el ezt a találkozást, ami hitem szerint nem volt véletlen. Talán pont egy
meghatározó pontja az egész életemnek. Az ilyen pillanatokra jó odafigyelni,
meg kell őrizni ezeket. Egy biztos, rám olyan hatással volt a mondandója,- amivel egyébként alátámasztotta mindazt, amit én is érzek amióta élek,- hogy
mindig előttem fog lebegni. Azt, hogy mi zajlik bennem, hogy mit érzek, csak én
tudhatom leginkább, legjobban, legmélyebben. Mégis vannak olyan képességekkel és
tudással megáldott emberek, akik szintén pontosan látják ezt. Nos, ez egy ilyen
találkozás volt. Felejthetetlen. Bízok benne, hogy erőt is ad a következő hónapokhoz,
évekhez! J
Szép és nyugodt őszt kívánok Minden Kedves Olvasómnak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése