5/06/2014

Most


Harmincnégy éve egy kislány elindult az élet rögös útján, várakozásokkal telve, csillogó hatalmas fekete szemekkel tekintve az előtte álló életre. Sokáig nem volt gyermek, túl hamar felnőtt. A körülmények így akarták. Mindig kitartó volt és makacsságával sokszor az őrületbe kergette a szeretteit. De sosem adta fel. Reménykedett, versekbe szedte örömeit, de legfőképpen bánatait. Élt, fejlődött, bölcsebb lett. Mindent magába szívott, ami körülötte élt és hatással volt rá. Álmodozott. Kicsiket, nagyokat. Majd szépen, lassan elkezdte azokat az álmokat valóra váltani. Többször fordulóponthoz érkezett az életében, amikor nem csak ő, hanem körülötte minden megváltozott. A legnagyobb változást először az életében az egyetemista évek hozták Debrecenben. Kinyílt, elkezdett élni. Tanult és közben mindig szenvedélyesen szerelmes volt, de sok szomorúságot is átélt. Azt is megtapasztalta, hogy milyen egy városért annyira rajongani, hogy az a mai napig hatással van rá.
Ugye sejtitek, kiről van szó? Bizony, rólam. Így indultam el.

this photo is from: www.lifestyle.allwomenstalk.com

Mindig nyughatatlan voltam, másra, többre vágytam, mint aminek a birtokában voltam. Most is. Mindig más vagyok, minden pillanattal és élménnyel gazdagabb vagyok. Formál az élet. Formál mindenkit. Folyamatosan változunk, megújulunk.
Többször változtattam már az életmódomon, mégis úgy érzem, hogy ezek többnyire apró változások voltak. Az első nagy elhatározás az volt, hogy tizenkét évesen elkezdtem futni. Eldöntöttem, megtettem és jól tettem. Tíz éven át kitartóan csináltam, róttam a köröket, a kilométereket. Nemcsak külsőleg, de belsőleg is formálódtam. Szerettem, hogy közben szabad vagyok, és egyedül lehetek. Egyedül a gondolataimmal, az álmaimmal, magammal.
Később ez az erő elhagyott, megbetegedtem, egy kicsit meg is haltam. Már nem futottam, eltávolodtam magamtól. Évekig nem értettem, hogy mi történik velem, sőt eleinte észre sem vettem ezt a negatív változást. Sodródtam az árral. Pedig magamnak generáltam, de akkor még nem gondoltam erre. A körülményeket hibáztattam, másokat, embereket, akik csalódást okoztak nekem. Egy időre meghalt az életet szerető, energiával teli és állandóan szerelmes lány. Darabokra hullott a szívem. Többször is. Elvesztem és nem találtam a helyemet.
Amikor észrevettem, hogy baj van, tudtam, hogy először is magamba kell néznem, majd újra fel kell építenem azt, aki korábban voltam. Erről beszélni sokkal könnyebb volt, mint a tettek mezejére lépni. Azóta is van, hogy valami elviekben nagyon jól működik, de a gyakorlat már mást mutat. Gondolom, hogy ez sok embernek ismerős érzés. Könnyebb másoknak tanácsot osztogatni, okosakat mondani, ha közben mi magunk meg sem halljuk azokat a szavakat.
Pedig erre a változtatásra csak mi magunk vagyunk képesek, hiszen magunkért mi magunk tehetünk a legtöbbet! 


Ezen a ponton új célokat kell megfogalmaznunk és újra kell értékelni magunkat és az egész életünket. Végigcsináltam, sokszor egyedül, néha segítséggel. Nagyon akartam. De voltak hullámvölgyek. Azt hittem, hogy megoldottam, s visszataláltam önmagamhoz, és most már minden rendben lesz. De az első csalódásnál rájöttem, hogy tévedtem, mert ugyanúgy reagáltam, ahogyan korábban. Felzaklatott, feszült lettem és újra csak vegetáltam. Szépen lassan újra ráeszméltem arra, hogy nem véletlenül történnek ezek velem.
Ahhoz, hogy továbbléphessek az életben, le kell zárnom a múltamat. Helyére kell tennem mindent és mindenkit. És most már komolyan. Eleinte csak felszínesen próbálkoztam és túlbonyolítottam az egészet.  Hosszú ideig észre sem vettem, hogy milyen zűrzavart okoztam ezzel magamnak, de néha még szeretteimnek, a páromnak és a barátaimnak is. Újabb terveket készítettem, hatékonyabb módszereket vetettem be. Nem adtam fel. Az első sikert akkor könyveltem el, amikor őszintén kijelentettem, hogy tanultam a hibáimból és már nem változtatnék semmit a múlton, hiszen általa vagyok most az, aki. Több lettem általa, s talán jobb is. De azt is tudtam és mondom is a mai napig, hogy még sokat kell tanulnom.

Voltam már nagyon mélyen. Legutóbb tavaly, több alkalommal is. Februárban életmódot váltottam, egyik napról a másikra elkezdtem a paleot. Először csak az étkezésemen változtattam, majd szépen formálni kezdtem a bentieket is, a lelkemet. Ezt alakította több kellemetlen élmény és ilyenkor nem féltem segítséget kérni. De mégis magamnak, legbelül kellett rendeznem a dolgaimat. És egy éve már, hogy újra futok. Ezt is hosszú távra tervezem. Ez az egész folyamat több állomáson át zajlott bennem és talán lecsengőben van az utóbbi időben. Le kellett nyugodnom, többször kellett az egyedüllét, a csend. Sokan nem értették, de voltak, akik végig velem voltak az úton, míg mások most sem értenek meg. Nem értik, hogy megrekedtem és változtatni akartam. Sokat.

De a mai napig nem találom a helyem. Mindenhol otthon vagyok, de igazából sehol sem. A legpontosabban így tudom megfogalmazni.
Van egy képzeletbeli listám a megvalósításra váró álmaimról. Ideje ezekre koncentrálni és azzal foglalkozni, amivel igazán szeretnék. Elengedni a félelmeimet, amik csak további feszültségeket generálnak az egyébként is érzékeny lelkemben. Ha nem ezt teszem, akkor csak kapálódzok tovább, néha kidugom a fejem a vízből, de újra elmerülök és sosem érem el a partot. Én viszont nem szeretnék elveszni a mélyben.
Mit veszíthetek? A negatív gondolatokat. De annál többet nyerhetek: pozitív érzéseket, jobb életet, barátokat, stb.
Ha alkotnom kell, alkotok, ha írnom kell, hát írok, és ha utaznom kell, akkor majd utazok. Magamért teszem! Sosem féltem változtatni, és ha úgy éreztem, hogy szükségem volt rá, megtettem. Büszke vagyok a kitartásomra, mert eddig ez tartott valahogy egyben engem.

this photo is from: www.onformforever.com

Megtanultam,hogy minden embernek szüksége van arra, hogy időnként megújuljon, és új energiákkal töltődjön fel. A megszokás egy idő után unalmas. Befordulsz tőle. Nem adsz magadnak esélyt a jobbra, unalmas és egyhangú leszel. A szervezeted pedig már jelez neked: Hékás, ébresztő! Ez nem Te vagy! Térj már magadhoz! Most! Szorít a régi cipőd? Lépj ki belőle! Tedd le a terheket és békélj meg a múltaddal, önmagaddal! Kövesd a szívedet és értékeld át az életedet! A tiéd, egy van belőle!
Ha rosszul érzed magad a bőrödben, abban az állapotban, amiben jelenleg vagy, változtass! Vedd a kezedbe az irányítást és vetkőzd le a félelmeidet! Kezdd el!

this photo is from: www.business2ommunity.com

Tovább kell lépned ahhoz, hogy élhess! Sosincs késő elkezdeni, változtatni az élethez való hozzáállásunkon, munkahelyet váltani, kilépni egy kapcsolatból, életmódot, országot vagy akár még kontinenst is váltani. Rossz szokás és hanyagság, önmagunkkal szembeni tiszteletlenség és igénytelenség azt mondani, hogy: Oké! Igazad van, de most nem érek erre rá. Majd holnap, vagy holnapután! Van még időm!
Nem! Azonnal el kell kezdeni! Nem szabad tovább várni!
Minden ember értékes és hasznos. Többször mondom ezt a tanítványaimnak is. Ők sem hiszik el elsőre, de aztán mégis bebizonyosodik, hogy igazam van. És akkor nagy a boldogság.

Úgy gondolom, hogy az életben nincsenek véletlenek. Azt kapjuk, amit megérdemlünk, és amit bevonzunk, megteremtünk magunk számára. A kellemeset és a szomorút is mi magunk hozzuk létre. Hatalmas erő birtokában vagyunk, de azt gyakran rosszul használjuk. Több energiát fordítunk a félelmeinkre, mint a vágyott dolgokra. És észre sem vesszük, ahogyan ezt tesszük. Pedig mennyivel boldogabb lenne az életünk, ha legtöbbször a jóra programoznánk be az agyunkat!

Nehéz másképpen gondolkodni, elszakadni a megszokottól, de nem lehetetlen. Nekem sem volt könnyű! De nem adtam fel, csináltam!  Sokáig nagyon zavart, hogy mások mit gondolnak rólam. Néha még mostanában is. De erről le kell szokni! Nem könnyű, de meg kell tenni! Én a saját életemet szeretném élni, és nem másokét! Semmi dolgod azzal, amit mások gondolnak rólad! Ha változtatni akarsz, akkor csak magaddal foglalkozz és kezdd el most! A legtökéletesebb időpont mindig a : MOST! 









2 megjegyzés:

  1. Bevallom amikor még úgy éreztem (kamasz koromban), hogy semmim sincs és magányos vagyok, csak jó dolgokra gondoltam, álmodtam a boldogságról. Most hogy minden vágyam teljesült amit akkor megálmodtam, sajnos állandóan aggódom és negatív gondolataim vannak. Igyekszem ezen változtatni és újra nagyokat álmodni, változni! :)

    VálaszTörlés
  2. Hasonlítunk Barbi!Viszont nekem még nem teljesült minden vágyam,de lehet,hogy túl nagyot álmodtam... :) Merész vagyok!

    VálaszTörlés