Oravecz Nóra sokak számára ismert név. Fiatal, céltudatos
blogger és író, akit kerülget a szerelem, de közben igyekszik
megvalósítani önmagát és az álmait. Közben viszont tanul. Rengeteget tanul
önmagáról, másokról, emberi kapcsolatokról és az életről. Igazán él és nem
alszik! Sokunk példaképe lehet! Vibráló, csupa energia, akinek a gondolataiból
jó töltekezni!
Jó ideje olvasom már Őt ( http://oravecznora.blog.hu/ ) és nem
tudom abbahagyni. Magával ragadó a stílusa, könnyed és üdítő olvasmány a
blogja, de a könyve is, az Összekötve.
Tényleg alig lehet abbahagyni, annyira vonz mindaz, amit leír benne.
Amikor a könyvet elkezdtem olvasni, azonnal megállapítottam,
hogy gyorsan fogok haladni vele, mert nem enged, ragaszkodik hozzám és én is
hozzá. Magával ragad az a laza stílus, ami az utóbbi időben már nekem is
részemmé vált. És már az első fejezetben magamra ismerek, hasonlítunk Kloéval.
Annyira, hogy még a gyermekkorom és a családom anyagi helyzete történetek is
egyformák. Döbbenet.
Én is főleg turikból öltözködtem (és a mai napig is szívesen
időzök jóféle helyeken) és bizony volt egy időszak, amikor gyermekként csak
kenyeret ettünk porcukorral megszórva, mert másra nem futotta. Sokáig.
A gátlásokkal teli lány esete pedig szintén én vagyok, bár
én későn érő típus voltam ilyen téren, és később kezdtem kinyílni, de azért
engem sem kellett félteni, főleg ha csak arra gondolok, hogy tizenhárom évesen
egy tőlem nyolc évvel idősebb srácot bolondítottam magamba és közben egy
másiknak a saját szerelmes verseimet küldözgettem. A következő időszakban pedig
komolyabban játszadoztam én is… Összetörtem jó pár szívet. Volt ám kalamajka!
this photo is from: www.magicalmoment.net
Összekötve röviden:
Kloé igazán elégedett az életével. Remek munkája van, szép lakása Budán, imád bulizni, szeretik a barátai, mindig eléri, amit akar. Csak hát a szerelem... az hiányzik az életéből. Mert valahogy mindig rosszul választ.
Ám amikor megismeri Benit, minden megváltozik. Mert ez a fiú különleges. Legalábbis elsőre úgy tűnik. Csakhogy, ahogy jobban megismerkednek, Kloénak be kell látnia: Beni talán még a többieknél is rosszabb. De akkor vajon miért vonzódik hozzá mégis ennyire? Miért nem tudja kiverni őt a fejéből?
A lány nem is sejti, hogy köztük valami egészen más fajta kötelék húzódik, ami elválaszthatatlanul egymáshoz kapcsolja az életüket, ha akarják, ha nem. Valami, ami jóval kiegyensúlyozottabb a szerelemnél, és ha hinni mernek benne, örökre megváltoztathatja mindkettőjük sorsát. ( Libri Könyvkiadó )
Ám amikor megismeri Benit, minden megváltozik. Mert ez a fiú különleges. Legalábbis elsőre úgy tűnik. Csakhogy, ahogy jobban megismerkednek, Kloénak be kell látnia: Beni talán még a többieknél is rosszabb. De akkor vajon miért vonzódik hozzá mégis ennyire? Miért nem tudja kiverni őt a fejéből?
A lány nem is sejti, hogy köztük valami egészen más fajta kötelék húzódik, ami elválaszthatatlanul egymáshoz kapcsolja az életüket, ha akarják, ha nem. Valami, ami jóval kiegyensúlyozottabb a szerelemnél, és ha hinni mernek benne, örökre megváltoztathatja mindkettőjük sorsát. ( Libri Könyvkiadó )
Igaz, már Nóri blogját olvasva is rengeteg hasonlóságot
észrevettem köztünk. Így sokáig nem filóztam ezen és olvastam tovább. Az első
fejezet vége felé észrevettem, hogy felzaklatott ez a Dávidos sztori, de nem
értettem elsőre, hogy miért. Lenyugodtam és végiggondoltam. Olvasás közben
látom magam előtt a szereplőket, mindig megelevenednek és ebben Nóri is segít,
mert pontosan leírja őket. Én pedig elképzeltem. Kloéval nagyon tudok
azonosulni és lassan beugrott, hogy mi is zaklatott fel annyira. Az érzelmi
hullám, ami a főszereplőn végigmegy, olyan ismerős valahonnan. Magamra ismertem
újra és újra. Hatással van rám, megérintett a történet. És akkor eszembe
jutott, hogy volt egy időszak, amikor pontosan egy ilyen pasira, egy ilyen
Dávidra lett volna szükségem, egy ilyen kapcsolatra vágytam, mint ami kettőjük
között zajlik. Pedig kihasználta Kloét, csak a szexre kellett neki, semmilyen
mélyebb, érzelmi kapcsolat. Közben viszont tudom, hogy én sem értem volna be
ennyivel, mert egy idő után többet érzetem volna iránta, mert így vagyok
összerakva én is. Voltak hasonlók, de sokkal, bonyolultabb szereplőkkel, mint
Dávid. Majd ezt is megírom egyszer!
Azért én nem voltam annyira szélsőséges, mint Kloé, nem
adtam magamat egy könnyen, nem éltem annyira, mint ő, és az én életemből
kimaradt a drog, s a részegség, hacsak a szerelem nem az volt. Mert évekig
állandóan szükségem volt az érzésre. A pasi téma pedig mindig kimeríthetetlen. Akárcsak
a könyvben. Ez a Beni fiú annyira titokzatos és izgalmas figura, hogy
tökéletesen át tudom érezni azt, hogy Kloé kész van tőle. Én is az vagyok. És
úgy az egész helyzettől, ami köztük zajlott. Nagyon bele tudom élni magam a
helyükbe, mivel hasonló emlékeim nekem is vannak… Kloé és Beni története
annyira felzaklatott, amilyet még egy könyvnek sem sikerült elérnie nálam.
Kicsinált teljesen. Egyszer azért lett könnyes a szemem, mert annyira örültem
Kloé bimbódzó boldogságának, majd a végén totál kiakadtam és fel is kiáltottam
a már több órás egyhuzamban való olvasásból (mert tényleg nem lehet
abbahagyni), hogy: Ezt nem hiszem el! Ez nem lehet igaz! És vagy tízszer elismételtem,
mint ahogy azt is, hogy: Kész vagyok! És akkor már könnyezett a szemem. Nem
lehet, hogy ilyen véget érjen ez a hihetetlen történet. Pontosabban a kapcsolat
köztük. Ilyen nincs! Nem lehet igaz!!!
Rám egy könyv még nem volt ilyen hatással. Pár óra alatt
elolvastam. Felzaklatott, megmozgatta a fantáziámat és olyan érzéseket hozott
elő belőlem, amiket az utóbbi időben sokat kerestem. És tudom, hogy jön a
következő, a folytatás és hogy nem lett lezárva , mert még csak ezután kezdődik
Kloé igazi élete… Hűha! Úgy várom már az új könyvet!
Én azt mondom megint, hogy nincsenek véletlenek. Valamiért
pont erre volt szükségem. Erre a könyvre, Kloé és Beni történetére. Magam sem
értem miért. Limonádé téma és megtaláltam benne magamat, rám emlékeztet.
Az ítéletidő tökéletes volt az olvasáshoz, mert sem futni,
sem pedig blogolni nem tudtam internet híján. Így csak apránként lejegyeztem a
kikívánkozó érzéseket olvasás közben.
Elég gyakran történik meg velem is az, hogy többet képzelek
bele egyes dolgokba. Lassan már majdnem mindenbe. Miért kell nekem mindent
túlkomplikálni?! Közben pedig a jelennel nem foglalkozok, vagy nem szánok elég
időt arra, hogy teljes valójában átadjam magam a pillanatnak, megéljem most,
amikor éppen történik. Pedig tényleg ez a fontos, ahogy Beni is mondja. És
ahogyan az előző posztban már leírtam az idézetet a kedvenc filmemből: Az ember a megélt pillanatainak az egésze. A
Most-ban csakis a jelenre szabad koncentrálnunk és nem a jövőre, hogy mi lesz
akkor, ha, és így tovább. Mert másképpen elfejeltünk élni, és csodás
pillanatokat szalaszthatunk el. Minden okkal történik velünk. Életünk
főszerepét mi játsszuk el és minden élesben megy. Nincsenek próbák, pláne nem
főpróba. A történetet pedig mi magunk írjuk. Semmit nem lehet visszacsinálni,
de gyakorolni mindig lehet és javítani magunkon. Össze vagyunk kötve
mindannyian e világon. A mozgatórugó a szeretet, ami mindenkiben ott van, és
amikor jelen vagyunk mások életében, a szeretet által kötődünk annyira
egymáshoz. Dolgunk van egymással, okkal vagyunk ott. Láthatatlan kapocs ez és
soha véget nem érő láncolat. Mindannyiunk életében vannak tanítók és segítők,
akik hatására változni tudunk, s olyan mélységeket és magasságokat élhetünk meg
érzelmileg, amik korábban ismeretlenek voltak számunkra. Ezen nem kell agyalni,
csak hagyni kell, hogy megtörténjen velünk. Add át magad a pillanatnak!
Milyen élet az, ha nem a pillanatban élsz? Igen, minden okkal történik, és nincs olyan, hogy valami rossz lenne. Hiszen minden az úti célod felé vezet, de csak akkor, ha hiszel abban, hogy van úti célod, és teszel érte, hogy elérd. De nem hiszem, hogy ennyire görcsösen kellene akarnod, hogy minden összefüggést megérts. Élvezd a pillanatot!
215. oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése