5/16/2014

Mert erről írnom kell - Oravecz Nóra: Összekötve- és amit kihozott belőlem


Oravecz Nóra sokak számára ismert név. Fiatal, céltudatos blogger és író, akit kerülget a szerelem, de közben igyekszik megvalósítani önmagát és az álmait. Közben viszont tanul. Rengeteget tanul önmagáról, másokról, emberi kapcsolatokról és az életről. Igazán él és nem alszik! Sokunk példaképe lehet! Vibráló, csupa energia, akinek a gondolataiból jó töltekezni!

Jó ideje olvasom már Őt ( http://oravecznora.blog.hu/ ) és nem tudom abbahagyni. Magával ragadó a stílusa, könnyed és üdítő olvasmány a blogja, de a könyve is, az Összekötve. Tényleg alig lehet abbahagyni, annyira vonz mindaz, amit leír benne. 



Amikor a könyvet elkezdtem olvasni, azonnal megállapítottam, hogy gyorsan fogok haladni vele, mert nem enged, ragaszkodik hozzám és én is hozzá. Magával ragad az a laza stílus, ami az utóbbi időben már nekem is részemmé vált. És már az első fejezetben magamra ismerek, hasonlítunk Kloéval. Annyira, hogy még a gyermekkorom és a családom anyagi helyzete történetek is egyformák. Döbbenet.
Én is főleg turikból öltözködtem (és a mai napig is szívesen időzök jóféle helyeken) és bizony volt egy időszak, amikor gyermekként csak kenyeret ettünk porcukorral megszórva, mert másra nem futotta. Sokáig.
A gátlásokkal teli lány esete pedig szintén én vagyok, bár én későn érő típus voltam ilyen téren, és később kezdtem kinyílni, de azért engem sem kellett félteni, főleg ha csak arra gondolok, hogy tizenhárom évesen egy tőlem nyolc évvel idősebb srácot bolondítottam magamba és közben egy másiknak a saját szerelmes verseimet küldözgettem. A következő időszakban pedig komolyabban játszadoztam én is… Összetörtem jó pár szívet. Volt ám kalamajka!

this photo is from: www.magicalmoment.net 

Összekötve röviden: 
Kloé igazán elégedett az életével. Remek munkája van, szép lakása Budán, imád bulizni, szeretik a barátai, mindig eléri, amit akar. Csak hát a szerelem... az hiányzik az életéből. Mert valahogy mindig rosszul választ.
Ám amikor megismeri Benit, minden megváltozik. Mert ez a fiú különleges. Legalábbis elsőre úgy tűnik. Csakhogy, ahogy jobban megismerkednek, Kloénak be kell látnia: Beni talán még a többieknél is rosszabb. De akkor vajon miért vonzódik hozzá mégis ennyire? Miért nem tudja kiverni őt a fejéből?
A lány nem is sejti, hogy köztük valami egészen más fajta kötelék húzódik, ami elválaszthatatlanul egymáshoz kapcsolja az életüket, ha akarják, ha nem. Valami, ami jóval kiegyensúlyozottabb a szerelemnél, és ha hinni mernek benne, örökre megváltoztathatja mindkettőjük sorsát. ( Libri Könyvkiadó ) 

Igaz, már Nóri blogját olvasva is rengeteg hasonlóságot észrevettem köztünk. Így sokáig nem filóztam ezen és olvastam tovább. Az első fejezet vége felé észrevettem, hogy felzaklatott ez a Dávidos sztori, de nem értettem elsőre, hogy miért. Lenyugodtam és végiggondoltam. Olvasás közben látom magam előtt a szereplőket, mindig megelevenednek és ebben Nóri is segít, mert pontosan leírja őket. Én pedig elképzeltem. Kloéval nagyon tudok azonosulni és lassan beugrott, hogy mi is zaklatott fel annyira. Az érzelmi hullám, ami a főszereplőn végigmegy, olyan ismerős valahonnan. Magamra ismertem újra és újra. Hatással van rám, megérintett a történet. És akkor eszembe jutott, hogy volt egy időszak, amikor pontosan egy ilyen pasira, egy ilyen Dávidra lett volna szükségem, egy ilyen kapcsolatra vágytam, mint ami kettőjük között zajlik. Pedig kihasználta Kloét, csak a szexre kellett neki, semmilyen mélyebb, érzelmi kapcsolat. Közben viszont tudom, hogy én sem értem volna be ennyivel, mert egy idő után többet érzetem volna iránta, mert így vagyok összerakva én is. Voltak hasonlók, de sokkal, bonyolultabb szereplőkkel, mint Dávid. Majd ezt is megírom egyszer!

Azért én nem voltam annyira szélsőséges, mint Kloé, nem adtam magamat egy könnyen, nem éltem annyira, mint ő, és az én életemből kimaradt a drog, s a részegség, hacsak a szerelem nem az volt. Mert évekig állandóan szükségem volt az érzésre. A pasi téma pedig mindig kimeríthetetlen. Akárcsak a könyvben. Ez a Beni fiú annyira titokzatos és izgalmas figura, hogy tökéletesen át tudom érezni azt, hogy Kloé kész van tőle. Én is az vagyok. És úgy az egész helyzettől, ami köztük zajlott. Nagyon bele tudom élni magam a helyükbe, mivel hasonló emlékeim nekem is vannak… Kloé és Beni története annyira felzaklatott, amilyet még egy könyvnek sem sikerült elérnie nálam. Kicsinált teljesen. Egyszer azért lett könnyes a szemem, mert annyira örültem Kloé bimbódzó boldogságának, majd a végén totál kiakadtam és fel is kiáltottam a már több órás egyhuzamban való olvasásból (mert tényleg nem lehet abbahagyni), hogy: Ezt nem hiszem el! Ez nem lehet igaz! És vagy tízszer elismételtem, mint ahogy azt is, hogy: Kész vagyok! És akkor már könnyezett a szemem. Nem lehet, hogy ilyen véget érjen ez a hihetetlen történet. Pontosabban a kapcsolat köztük. Ilyen nincs! Nem lehet igaz!!!
Rám egy könyv még nem volt ilyen hatással. Pár óra alatt elolvastam. Felzaklatott, megmozgatta a fantáziámat és olyan érzéseket hozott elő belőlem, amiket az utóbbi időben sokat kerestem. És tudom, hogy jön a következő, a folytatás és hogy nem lett lezárva , mert még csak ezután kezdődik Kloé igazi élete… Hűha!  Úgy várom már az új könyvet!
Én azt mondom megint, hogy nincsenek véletlenek. Valamiért pont erre volt szükségem. Erre a könyvre, Kloé és Beni történetére. Magam sem értem miért. Limonádé téma és megtaláltam benne magamat, rám emlékeztet.
Az ítéletidő tökéletes volt az olvasáshoz, mert sem futni, sem pedig blogolni nem tudtam internet híján. Így csak apránként lejegyeztem a kikívánkozó érzéseket olvasás közben.

Elég gyakran történik meg velem is az, hogy többet képzelek bele egyes dolgokba. Lassan már majdnem mindenbe. Miért kell nekem mindent túlkomplikálni?! Közben pedig a jelennel nem foglalkozok, vagy nem szánok elég időt arra, hogy teljes valójában átadjam magam a pillanatnak, megéljem most, amikor éppen történik. Pedig tényleg ez a fontos, ahogy Beni is mondja. És ahogyan az előző posztban már leírtam az idézetet a kedvenc filmemből: Az ember a megélt pillanatainak az egésze. A Most-ban csakis a jelenre szabad koncentrálnunk és nem a jövőre, hogy mi lesz akkor, ha, és így tovább. Mert másképpen elfejeltünk élni, és csodás pillanatokat szalaszthatunk el. Minden okkal történik velünk. Életünk főszerepét mi játsszuk el és minden élesben megy. Nincsenek próbák, pláne nem főpróba. A történetet pedig mi magunk írjuk. Semmit nem lehet visszacsinálni, de gyakorolni mindig lehet és javítani magunkon. Össze vagyunk kötve mindannyian e világon. A mozgatórugó a szeretet, ami mindenkiben ott van, és amikor jelen vagyunk mások életében, a szeretet által kötődünk annyira egymáshoz. Dolgunk van egymással, okkal vagyunk ott. Láthatatlan kapocs ez és soha véget nem érő láncolat. Mindannyiunk életében vannak tanítók és segítők, akik hatására változni tudunk, s olyan mélységeket és magasságokat élhetünk meg érzelmileg, amik korábban ismeretlenek voltak számunkra. Ezen nem kell agyalni, csak hagyni kell, hogy megtörténjen velünk. Add át magad a pillanatnak!

Milyen élet az, ha nem a pillanatban élsz? Igen, minden okkal történik, és nincs olyan, hogy valami rossz lenne. Hiszen minden az úti célod felé vezet, de csak akkor, ha hiszel abban, hogy van úti célod, és teszel érte, hogy elérd. De nem hiszem, hogy ennyire görcsösen kellene akarnod, hogy minden összefüggést megérts. Élvezd a pillanatot!
215. oldal








Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése